Címlap
2013.03.28.
Megcsörren a telefonom… bejelentenének egy cicát… egy lakótelepi ház áramelosztó szekrényében kuporog… pont tőlem néhány utcányira…
Ő volt Mázli.
Pepper utcán élő kolónia kandúr tagja volt.
2010. tavaszán befogtuk Őt, ivartalaníttatuk (Köszönet az Alapítvány a Macskákért-nak és a Non-Stop Állatkórháznak az ivartalanításban nyújtott támogatásért!) és bár nagyon szép és kedves cica volt, nem jelentkezett érte senki. Néhány nap lábadozás után tesójával együtt visszatelepítettük Őt eredeti élőhelyükre, ahol egy idős néni naponta etette, mi vitaminoztuk és szerettük őket , és ahonnan sajnos 2011. őszén Peppernek nyoma veszett... reménykedünk, hogy valakinek megtetszett...
(Ikertesója , Chilli nem sokkal később balesetet szenvedett, és a műtétjét követően gazdis lett.)
Egy öklömnyi kis cirmos egy aknafedőn kuporgott, az úttesten... nagyon sovány volt, és a szőrét itt-ott, többek közt a fülében is felbukkanó, hosszú szálak tették különlegessé.
Kiderült, oda született, egy kertbe, két foltos kis tesójával. A mamájuk eltűnt, a ház tulajdonosai nem törődtek a kicsikkel, de a szomszédok elmondása szerint olyanok voltak, akik "odaadni sem fogják, vagy csak jó pénzért"...
Az éj leple alatt mentünk vissza értük, a két félős kis foltost elcsíptük, de a kedves kis cirmoska nem jött elő, sem aznap, sem másnap, sem harmadnap... nem láttuk többé. Talán hozzánk hasonlóan észre vette Őt valaki, és talán hozzánk hasonlóan beleszeretett a szőrös kis füleibe... és hazavitte...
Minden esetre azzal, hogy felhívta magukra a figyelmünket, megmentette a tesói életét.
2013.03.27.
Az első reggel, amikor a nap nem üdvözölheti Minkát – és Minka nem üdvözölhet engem…
Adott volt egy kis kölyök cica, nem éppen fényes múlttal, nem egyszerű jelennel és nem túl jó esélyekkel a jövőre nézve.