2013.03.28.

Megcsörren a telefonom… bejelentenének egy cicát… egy lakótelepi ház áramelosztó szekrényében kuporog… pont tőlem néhány utcányira…

Ő volt Mázli.

Kis fekete-fehér jószág, hosszúkás, csontos kis fejjel – és csontos, sovány testtel. Hunyorgott és fújt, de percek alatt megbékélt.

Kb. 7-8 éves lehetett. Kifekélyesedett daganata volt (talán emlődaganat), és egy jókora sérve, akkora, hogy a húgyhólyagját csak a bőre tartotta.

Erőnkön felül vállaltuk a mentését, mert anyagi kereteink éppen szinte nullán voltak, de segítséget kértünk és Mázli pofácskája, tekintete és sorsa többeket megérintett, többen támogatást nyújtottak a műtétjéhez, kezeléséhez.

Április 2-án Mázli szerencsésen átesett a műtéten, élete legnagyobb, leghosszabb és legmegterhelőbb műtétjén. Rendbe tették a sérvét, hólyagját eltávolították a hasán/mellkasán lévő külső daganatot, illetve sajnos a hónaljából a nyirokmirigyeket is, mivel a külső daganat a hónaljába, a nyirokmirigyekbe nyúlva folytatódott. A műtét hosszú ideig tartott, szegény Mázli sokat volt altatva és a hóna aljától a hasa aljáig végig lett vágva. Ébredését követően nagy fájdalmai voltak, de állapota stabilizálódott, és Ő hálásan dorombolt mindenkinek.

2013.04.06.

Megcsörren a telefonom… az állatorvosi rendelőből hívnak… először megörülök, gondolom, mehetek Mázliért… aztán összeszorul a torkom…

Mázli meghalt. 

Egyszer csak hangosan felsírt és néhány másodperc alatt agonizálni kezdett. Hiába való volt minden próbálkozás, elment. 

Hálásak vagyunk mindazoknak, akik segítettek, hogy legalább megpróbálhassuk megmenteni Őt!

O.Bernadettnek, K.Kornélnak, E.György Leventének, D.Auréliának, L.Júliának és azoknak is, akiket név szerint nem isemrünk!