Egy öklömnyi kis cirmos egy aknafedőn kuporgott, az úttesten... nagyon sovány volt, és a szőrét itt-ott, többek közt a fülében is felbukkanó, hosszú szálak tették különlegessé. 

Kiderült, oda született, egy kertbe, két foltos kis tesójával. A mamájuk eltűnt, a ház tulajdonosai nem törődtek a kicsikkel, de a szomszédok elmondása szerint olyanok voltak, akik "odaadni sem fogják, vagy csak jó pénzért"...

Az éj leple alatt mentünk vissza értük, a két félős kis foltost elcsíptük, de a kedves kis cirmoska nem jött elő, sem aznap, sem másnap, sem harmadnap... nem láttuk többé. Talán hozzánk hasonlóan észre vette Őt valaki, és talán hozzánk hasonlóan beleszeretett a szőrös kis füleibe... és hazavitte...

Minden esetre azzal, hogy felhívta magukra a figyelmünket, megmentette a tesói életét.