Egy öklömnyi kis cirmos egy aknafedőn kuporgott, az úttesten... nagyon sovány volt, és a szőrét itt-ott, többek közt a fülében is felbukkanó, hosszú szálak tették különlegessé. 
Kiderült, oda született, egy kertbe, két foltos kis tesójával. A mamájuk eltűnt, a ház tulajdonosai nem törődtek a kicsikkel, de a szomszédok elmondása szerint olyanok voltak, akik "odaadni sem fogják, vagy csak jó pénzért"...
Az éj leple alatt mentünk vissza értük, a két félős kis foltost elcsíptük, de a kedves kis cirmoska nem jött elő, sem aznap, sem másnap, sem harmadnap... nem láttuk többé. Talán hozzánk hasonlóan észre vette Őt valaki, és talán hozzánk hasonlóan beleszeretett a szőrös kis füleibe... és hazavitte...
Minden esetre azzal, hogy felhívta magukra a figyelmünket, megmentette a tesói életét.
.jpg)
.jpg)
2013.03.27.
Az első reggel, amikor a nap nem üdvözölheti Minkát – és Minka nem üdvözölhet engem…
Adott volt egy kis kölyök cica, nem éppen fényes múlttal, nem egyszerű jelennel és nem túl jó esélyekkel a jövőre nézve.
...Kompót.
Kompót (avagy Marci) 2013. január 15-én itthagyta ezt a világot, minket... .jpg)
.jpg)
.jpg)
Ogo-Pogo egy tüneményes kis cicalány volt. Egy hölgy adta Őt le, állítólag be akart mászni a házába egy bukóablakon, de felakadt és mire kiszabadították, megsérült a gerince, a két hátsó lába nem működött. A hölgynek nem kellett, de az állatorvosok úgy látták, hogy van esélye a gyógyulásra, mi pedig úgy gondoltuk, hogy lesz esélye egy szerető, gondos gazdira. Az állatkórházban maradt és injekció kúrát kapott. A bal hátsó lábát már szépen használta, a jobb hátsó lábának a sorsa (gyógyulás vagy amputáció) még kétesélyes volt. Az élettelenül lógó kis lábija ellenére vidám volt, bújós, dorombolós és játékos. Vasárnap kapta volna meg kombinált védőoltásait, hétfőn hoztuk volna haza a kórházból, de szombatra belázasodott... és a gyors beavatkozások, kezelések ellenére vasárnap örökre elment. Ő is azok közé fog tartozni, akikre fájó szívvel fogunk emlékezni...
