Guszti gazdátlanul élt, mikor február elején megsérült a farkincája. Szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy egy állatbarát hölgy felnyalábolta és orvoshoz vitte, ahol megműtötték és ahonnan február közepén Alapítványunkhoz költözött.

Hamar el is vittük egy örökbefogadó napra, ahol sokan simogatták, sokaknak tetszett, de végül senki nem vitte haza. Hosszú, várakozással teli hetek következtek számára. Aztán május végén jött egy hölgy, aki belé szeretett – és Őt választotta!!! Haza vitte magával!!! Azt reméltük, végre révbe ért! Sajnos azonban Guszti kisvértatva visszakerült hozzánk, mert a gazdi másik cicájával hatalmasakat hancúroztak és az alattuk lakó ezt nem nézte jó szemmel.

Jó természete ellenére (ételben nem válogatós, szeret az ember lábához bújva, dorombolva szundikálni, nem rongál) a legtovább nálunk "dekkoló" védencek közé sorakozott fel: kb. 5 hónapon át várt, mire végül végleges otthonába került. De a lényeg, hogy most már szerető családban élhet, egy másik cicával és egy kutyussal együtt.