2013. május 8-án 1 évesek lettünk. 

Sajnos nem ünnepelhetünk felhőtlenül, mert jelenleg (vagy mondhatnám, hogy ismételten? ) a csőd szélére vagyunk sodródva (meglehet, hogy "túlvállaltuk" magunkat az utóbbi időben, vagy csak nagyon összejöttek a "zűrös esetek").  

Persze tudtuk előre, hogy nem lesz könnyű. Többen mondták: az alapítványok élete „küzdelmes”.

Minden esetre örülünk, hogy „átvészeltük” életünk első évét! 

Volt ebben az egy évben sok minden...

...sok aggódás, sok öröm és meglepetés, de sajnos sok veszteség, bánat is.

Aggódtunk beteg védenceinkért és aggódtunk a frissen gazdisodók beilleszkedéséért.

Örültünk és mosolyogott nem csak az arcunk, de a lelkünk is, valahányszor „révbe ért” egy-egy cicánk, vagy élménybeszámolókat és képeket kaptunk a már új otthonaikban lévőkről.

Kellemes meglepetésként ért minket a sok segítő kéz, melyeket akkor nyújtottak nekünk (ismerősök és ismeretlenek egyaránt) mikor éppen rászorultunk.

És persze sírtunk is, valahányszor nem sikerült megmentenünk valakit (vagy azért, mert nem volt éppen helyünk, vagy azért, mert már túlkésőn érkeztünk hozzá…).

Reméljük, hogy a jövőben is lesz még lehetőségünk aggódni, mosolyogni és sírni is, mert az azt jelenti, hogy létezünk és tehetjük azt, amit szeretettel teszünk minden egyes napon.

Ezúton is köszönjük mindazoknak, akik segítettek és segítenek nekünk, bármilyen téren! Nélkülük - nélkületek nem működhetne a dolog!

Irány 2014. május 8., a következő „állomás”! 

{fblike}