Pezsgő (a szilveszter napján befogott, vad cicánk) egyre jobban viseli az ember közelségét, a simogatást. 

Január közepe táján kikerült a kenneljéből a számára biztonságos menedéket nyújtó box (a helyét egy puha takaró vette át), így már nemt udott elbújni előlem. 

Minden reggel és este az ellátása során kénytelen volt eltűrni a simogatásaimat. Kicsit "hamiskásan" viselkedett, élvezte a cirógatást, bújt, dörgölődzött, néha még dorombolt is, de a legváratlanabb pillanatokban döntött úgy, hogy ez a dolog mégsem annyira pálya és odakapkodott a kezemhez, kis harapásokkal és nagy karmolásokkal jelezte felém, hogy most már elég a barátkozásból.

Szerencsére egyre ritkábban harap és karmol, egyre inkább tűri, sőt, igényli a szeretgetést. Felemelni persze még mindig nem igazán hagyja magát.

Minden esetre február 1-én át fog esni az ivartalanításon (mint menet közben kiderült, egy szép, cirmos kandúrhoz van szerencsénk), és azt követően folytatjuk szocializálását. 

Beszámolunk. 

L.N.Á.

Pezsi előtörténete híreinknél, ide kattintva olvasható.

{fblike}